NEMZETEK KONYHÁJA - Töltött káposzta (székely specialitás)

Garai Gábor: Június

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is -: a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;

hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene,

s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

Antonescu román diktátor halálára - 1946. június 1.

Antonescu Hitler oldalán üdvözli a tömeget (1941. München)

1939. szeptember 1-én kitört a II. világháború. Armand Călinescu román miniszterelnök szeptember 6-án deklarálta a semlegességet, mire a vasgárdisták megölték szeptember 21-én. A király továbbra is fenn próbálta tartani a semleges állapotot, de végül rákényszerült az Adolf Hitlerrel való kiegyezésre. 1940 folyamán a Szovjetunió visszafoglalta Romániától Besszarábiát,  valamint elfoglalta Észak-Bukovinát és a moldvai Herta kerületet (összesen 49,7 négyzetkilométer terület). Magyarország visszakapta Erdély északi, többségében magyarlakta részét a szövetségesek második bécsi döntése értelmében 1940. augusztus 30-án (43 105 négyzetkilométer, 52,2% magyar, 41,5% román lakossal), illetve Dél-Dobrudzsát önként átadta Bulgáriának (7565 nényzetkilométer, 81% török, tatár, bolgár lakos). Az ország területének (főleg nem románok által lakott) harmada ezzel elveszett, és megrendült a király népszerűsége. II. Károly egy Vasgárda vezette felkelés elkerülése érdekében ismét felfüggesztette az alkotmányt, és 1940. szeptember 4-én Ion Antonescu hadügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Ő azonban hamarosan – maga mögött tudva a Vasgárda, néhány tiszt és Németország támogatását – követelte a király távozását, és lemondását a trónörökös, Mihály javára.

Horia Simával, a Vasgárda vezetőjével együtt megalakította a „Nemzeti Légionárius Kormányt”, aminek Antonescu Conducător (vezér) a feje, Sima pedig a miniszterelnök-helyettese volt. A vezér a Führert is meglátogatta, és október 7-én német csapatok érkeztek Romániába, hogy biztosítsák az olajmezőket. November 23-án a románok a tengelyhatalmak oldalán csatlakoztak a háborúhoz. Szigorú zsidó-, görög- és örményellenes intézkedéseket vezettek be. Antonescu Romániája Hitler egyik legfontosabb szövetségese volt: rengeteg katonával, élelemmel és üzemanyaggal látta el a németeket a háború alatt, amint ebben a sorozatos találkozókon megegyeztek.

Antonescu diktatúrája

Romániában a Conducător beleegyezésével a Vasgárda iszonyú terrorba fogott: a lemondatott Károllyal kapcsolatba hozható személyek mellett rengeteg zsidót öltek meg mindaddig, amíg tevékenységük túlzottan zavaróvá nem vált, és a román, illetve német hadsereg el nem kezdte lefegyverezni őket. A Vasgárda ezért 1941. január 27-én fellázadt, és egy háromnapos öldöklés keretében 127 zsidót végzett ki, míg a román és német haderő néhány héten belül le nem verte, és feloszlásra nem kényszerítette őket. Antonescu ekkor diktátorrá (államfővé, a minisztertanács elnökévé és októberben marsallá) nyilvánította magát. További antiszemita intézkedéseket is hoztak: A Nemzeti Romanizáló Központ feladata a zsidók eltüntetése volt a román életből.

Népirtások

A Conducător 1941. június 22-étől kezdve körülbelül egymillió katonával támogatta a németek Szovjetunió elleni támadását, és egyúttal megnövelte a szövetségeseinek juttatott kőolaj- és élelmiszerszállítmányok mennyiségét. Az elismerés sem maradt el. Románia elfoglalta a Szovjetúniótól Észak-Bukovinát, Besszarábiát, sőt a Dnyesztertől keletre eső területek nagy részét egészen Ogyesszáig!! A Krim-félszigetet is Romániához akarta csatolni, de abból Hitler egy hatalmas üdülőtelepet akart kialakítani az összes szövetséges állam polgára részére. (A románok azonban ebbe nem nyugodtak bele, állandó téma volt a nemetekkel az oroszok és az őslakos tatárok által lakott Krím-félsziget hovatartozásának kérdése!) Az elfoglalt területeken élő zsidókat potenciális szovjet kémnek tekintették. Június 19-én Antonescu 40 000 romániai zsidó deportálását rendelte el városi gettókba és elkülönítő táborokba. Június 27-június 29. között a jászvásári (románul: Jassi) pogrom során legalább 13 000 zsidót megöltek a román hatalmi szervek.

Antonescu a hadsereget könyörtelenségre szólította fel annak érdekében, hogy megszabaduljon az újonnan megszállt bukovinai és besszarábiai zsidóktól. Ennek következtében több mint 310 000 zsidót űztek el az említett területekről román és német katonai egységek román, illetve ukrán civilek segítségével. Szeptember 15-én a Conducător elrendelte 150 000 túlélő koncentrációs táborokba és gettókba zárását a németek által megszállt Ukrajna transznisztriai részén – itt a háború során 80 000 európai zsidót végeztek ki a nácik és csatlósaik. A 150 000 főből mindössze ötvenezren élték túl a deportálást (ők 1943 decemberétől a szovjetek közeledtére hazatelepülhettek). 1941. október 22-én az ogyesszai parancsnokságnál történt robbantás hatására Antonescu 200 fő kivégzését rendelte el minden egyes román és német tisztért. Másnap a városban 25 000 helyi zsidót végeztek ki a partizánok akcióját megbosszulandó.

Bár Antonescu személyes felelősségéről voltak viták, 280 000–380 000 zsidó halálért tartják felelősnek. Közvetlen felelősségét egy bizottság állapította meg, amelyet a Nobel-békedíjas Elie Wiesel vezetett, és amelynek jelentését 2004-ben a román kormány hivatalosan is elfogadott.

Nem is olyan régen a bukaresti legfelső bíróság felmentette Antonescut a béke elleni bűnök alól (a fő vádpont ellene). Ez meglepő módon a román sajtóban, politikában, és civil társadalomban nem kapott visszhangot, csupán a Moldovai Köztársaság Kommunistáinak Pártja és az Európai Baloldal tiltakozott. Később számos zsidó szervezet és az orosz kormány is tiltakozott. Ez az első eset Romániában, hogy egy százezrek haláláért felelős embert felmentenek egy ilyen fontos vádpont alól.

A Conducător bukása

1943-ban a németek és szövetségeseik ellen fordult a hadiszerencse: a sztálingrádi vereség után szovjet ellentámadás indult nyugat felé. Rengeteg román esett el a harcokban, a hadsereg maradéka pedig erősen demoralizálódott, mire megérkeztek a Vörös Hadsereg alakulatai Romániába 1944. augusztus 20-án. Három nap múltán Mihály király – akit néhány tiszt, fegyveres kommunisták és a Nemzeti Demokratikus Blokk támogatott – elrendelte Antonescu letartóztatását, átvette a kormány irányítását, hadat üzent Németországnak és visszaállította az 1923-as alkotmányt. A szovjetek augusztus 31-én értek Bukarestbe, fegyverszünetet pedig szeptember 12-én kötöttek a sikeresen kiugró románokkal, akik ezután a szövetségesek oldalán részt vettek a magyarországi és a szlovákiai harcokban. A háború lezárulása idejére a román emberveszteség majdnem egymillió főre rúgott. Antonescut a Szovjetunióban hallgatták ki, aztán kiadták hazájának, hogy háborús bűnösként ítélkezhessenek felette. A „nemzeti árulás peré”-nek nevezett háborús perben halálra ítélték 10 társával együtt május 17-én. Június elsején lőtték agyon Bukarest külvárosában, a Jilava erőd börtönénél. (Forrás nagy része: Wikipedia)

Közeledik a nyár

A munka - görbe tükörben (Éljen Május 1. A munka ünnepe)

A Szabadtéri Sütés Főzés Világnapjára - április 30.

        Kellemes tavaszi, nyári, őszi délutánok, esték a szabadban tartott, jó hangulatú családi, baráti összejövetelek jóleső velejárója lehet a szabadtéri sütés-főzés. Készíthetünk bográcsételt, süthetünk nyárson vagy rostons, hús-, vagy halételeket, de zöldségekből is csodás ízparádét varázsolhatunk. Nyárs, bogrács, kemence, rostély és tűz – a szabadtéri sütés-főzés kellékei. A grillek szempontjából hatalmas a választék, de egy egyszerű körbekerített bogrács-, vagy szalonnasütőhely ugyanúgy megteheti, mint egy hatalmas, kéménnyel és sok ráccsal rendelkező, drága krómcsoda.

            A nyárson sütésnél a tűz valójában mindig parázs, e fölé tartjuk a nyársra tűzött szalonnát, gombát, rablóhúst, miegyebet. Vagy úgy, hogy a nyársat ferdén kőnek támasztjuk, egyik végét beszúrjuk a földbe, a másik a parázs fölött van, s időnként megforgatjuk. Fárasztóbb, ha a nyársat kézben tartva forgatjuk, de a szalonnasütésnek ez a legjobb módja, mert így folyamatosan tudjuk csepegtetni a kisülő zsírt a hagymakarikákkal megrakott kenyérre. Persze kényelmesebb, ha a nyárs két ponton fel van támasztva, s így forgatjuk a nyárs közepére felhúzott csirkét, nagyobb húsdarabokat. Régóta ismertek a vasból készült nyársat tartó "tűzi kutyák", de akinek nincs ilyen, az csinálhat ágasfából is. Az viszont már a kényelem teteje, ha a nyársnak forgatókarja is van. Ha a nyársat fából készítjük, legjobb a kökény- vagy a fűzfavessző, mert jól állják a tüzet, bár elődeink legszívesebben a mogyoróvesszőt használták, mivel „a húsnak finom íze lesz”. Mindig a vessző vastagabb végét hántoljuk le és hegyezzük ki. A nem frissen vágott fanyársakat használat előtt áztassuk vízben

            Kétféle bogrács van használatban a szabadtéri főzésnél. A levesekhez, paprikásokhoz a hagyományos széles szájú bográcsot ajánlják. Készülnek rozsdamentes acélból és zománcozott kivitelben is, de a hagyományos a vasbogrács, amit használat előtt parázs fölött ki kell égetni, főzés után pedig mielőbb kimosni, megszárítani és zsírral vagy szalonnával kikenni, hogy ne rozsdásodjon meg.

            A rostély is ősrégi sütőeszköz, ma rengeteg kerti változata van. Általában faszénnel használatosak. A lényeg ugyanaz, mint a nyársnál, hogy a sütendő hús, grillkolbász, hal, zöldség szabadon érintkezik a tűz melegével és illatával. A leggyakoribb sült a flekken, általában sertéstarja-szeletek, de készül marhából is. Akár flekkent sütünk, akár ujjnyi vastagra formázott kolbászhúst vagy vékony nyársra tűzött húskockákat, kolbászkarikákat, a lényeg a gyorsaság. Jó parázson egy-egy oldalán három-négy perc alatt sül meg a hús, kap kívül illatos, rozsdás pörzsöt, és marad omlós fehér a belseje.

            Az alufólia alkalmazása tovább gazdagította a rostonsütést, a zsiradékkal bekent fóliában sült nyersanyagok íze csodálatosan összepárolódik. Igaz, ilyenkor elvész a húsok füsttől kapott különleges aromája.

A szatmári béke aláírása emlékére - 1711. április 30.

       A szatmári béke a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án – Szatmárnémetiben a Vécsey-palotában – írt alá Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében, III. Károly császár megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal.

            I. József és III. Károly a spanyol örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlottak a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, Savoyai Jenő 1710-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett. Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

            Január 31-én Vaján, a várkastélyban maga a fejedelem is fogadta Pálffyt, majd 1711. február 21-én Lengyelországba utazott, hogy  I. Péter orosz cárral tárgyaljon. Távollétében főparancsnokát, Károlyi Sándor időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazta fel.

            Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi Szatmárnémetibe gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek.

            A magyarság a maximumot érte el abból, amit a dinasztia katonai erőfölényében, valamint a Habsburgok nagyhatalmi státuszát elismerő diplomáciai helyzetben egyáltalán elérhetett. A török kiűzése után a birodalomba bekebelezett Magyarországnak – nyolc évig tartó hősies küzdelemben – az eddigi nagyon alávetett helyzetéből lényegesen előnyösebb viszonyt sikerült elérnie.

A szerződés legfontosabb pontjai:

–személyükre és javaikra nézve megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek,

–nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak,

–a jobbágyok megtarthatják a kuruc hadseregben szerzett kiváltságaikat,

–a vallásszabadságot is megtarthatja az ország lakossága,

–Magyarország és Erdély rendi alkotmányának tiszteletben tartása, a magyar sérelmek orvoslása.

            Rákóczi nem hajlandó ezt elfogadni, ezért Lengyelországba, majd Franciaországba, végül Törökországba ment száműzetésbe.

            Ez a béke egy kompromisszum, ahol a magyarok elfogadják a Habsburgok érvényesülését, mely előnyösebb volt a nemzeti önállóság fejlődése érdekében, mint a török hódoltság. A Habsburgok ennek érdekében lemondanak az abszolutizmusról.

(Rákóczi Ferenc mellszobra Gyömrőn található.)

A szatmári békekötés záradéka a nemesek aláírásával: