2016. augusztus 31., szerda

Az oregánóról (magyar nevén: szurokfű ill. vadmajoránna)

Kínai közmondás; Ha valaki megoszt veled valamit, aminek Te hasznát veszed, erkölcsi kötelességed, hogy azt Te megoszd mással


Az oregánó (szurokfű, illetve vadmajoránna) a természet antibiotikuma, baktériumölő hatása a penicillinével vetekszik. Ráadásul az ára jóval alacsonyabb, mint némelyik gyógyszeré. Enyhíti a megfázásos, influenzás tüneteket, tisztítja a légutakat, csillapítja a köhögést. De enyhíti az orr melléküreg gyulladást és a tüdőgyulladást is, eltünteti a szemölcsöket valamint a fejbőrről a korpát,
segít ízületi fájdalmak esetén, és még az idegeket is nyugtatja. Ha valakinek a házi patikájából eddig hiányzott az oregánó olaj, ideje beszereznie.

A szárított szurokfű leginkább az olasz konyha ételeinek fűszereként ismert itthon. Hatásában és aromájában leginkább majoránnára és a kakukkfűre hasonlít. Bab-, paradicsom-, pástétomok, tésztaételek ízesítésére használják.   Teaként elsősorban köhögéscsillapításra, nátha ellen hatásos. Remek meghűlés elleni izzasztó teakeverék a következő: 1–1 csomag oregánó, bodzavirág, hársvirág, kamillavirág, majoránna keverékéből 2–3 evőkanálnyit adunk egy liter vízhez. 1–2 perces forralással főzetet készítünk, finom szűrön átszűrjük, melyből napjában többször melegen iszogatunk.
            Az ősi indiai szerzetesek azt tartják, hogy: a bazsalikom, a kapor és a szurokfű (oregánó) az élet három gyógyfüve.

Fiumét megszállják Jellasics csapatai - 1848. augusztus 31.

     1848-ban - a Magyarországhoz tartozó - Fiume lakossága támogatta a haladás gondolatát, sőt - a központi országrészekhez hasonlóan - még nemzetőrcsapatot is alakított. Ezt azonban nem tűrte sem a bécsi kamarilla, sem Zágrábban Jellasics horvát bánék, és augusztus 31-én Bunjevacz tábornok osztrák-horvát csapatai megszállták a várost. Tehát az 1848-49-es Habsburg-magyar háború már ekkor elkezdődött, és nem a köztudatba beépült szeptember 11-vel, amikor Jellasics csapatai átlépték a Drávát, a magyar-horvát határ egy másik (!!) szakaszát. Fiume megszállása egészen 1868-ig tartott, ekkor a magyar-horvát kiegyezés erményeképpn a város Fiume néven ismét Magyarország számára biztosított kikötőt és tengeri kijáratot. Cserébe Horvátország három déli vármegyét - Pozsega, Szerém, Verőce - kapott! (Igazán nagyvonalúak voltak az akkori magyar vezetők! És eszükbe sem jutott, hogy nem is olyan sokára mindezek Horvátországhoz tartoznak majd minden csere nélkül - a horvátokkal közösen elvesztett háború után!!)

Fiume történetéből

          Fiume az Árpád-házi uralkodók alatt hol a Habsburg Hercegséghez, hol a Magyar Királysághoz tartoztt. 1468-tól azonban Veit am Pflaum néven az osztrák tengermellékhez tartozott. 1659-ben Lipót császár saját lobogót engedélyezett a városnak. 1719-ben VI. Károly német-római császár (magyar-horvát királyként III,; uralkodott: 1711-1740) szabad királyi várossá nyilvánította a még mindig jelentéktelen települést. Mária Terézia magyar-horvát király, osztrák főherceg (uralkodott: 1740-1780) 1779. április 23-én kelt leiratában Magyarországhoz csatolta (sepratium sacrae Hungeriae adnexum corpus). Idézet az oklevélből: "Mi, Mária Terézia Magyarország és a csatolt országok és tartományok közjavára hozott számtalan intézkedéseink között azáltal is akarunk a magyar kereskedelemről gondoskodni, hogy a tengeri kikötőket és azon tengermellékeket, amelyet rövid ideig ausztriainak neveztek, de amoda tartoztak, az országhoz legújabban visszacsatoltuk. S hogy különös jóakaratunk és kegyességünk bizonyságául Fiume városát és kikötőjét más városok közül kiválasztva szabad kereskedelmi hellyé és várossá nyilvánítsuk, s mindazon kiváltságokkal, mentességekkel szabadságokkal és előjogokkal megajándékozzuk. Ezen felül beleegyezünk, hogy kereskedelmi városa kerületével ezentúl, mint Magyarország szent koronájához csatolt külön test tekintessék és mindenben kezeltessék".
         1809-1813 között napóleoni közigazgatás alatt volt. 1813-ban az angolok szállták meg, a kikötőben talált összes hajót felgyújtották.
         1814-1822. között - közvetlenül a Napóleon utáni időkben - osztrákok igazgatták, majd visszakrült Magyarországhoz.
          1848-1868 között Habsburg megszálás alatt volt. Amikor visszatért a Magyar Korona alá, 1868-ban, a lakosság száma 17.880 fő volt. Fiume - a Magyíar-Osztrák Monarchia széthullásáig - külön testként (corpus separatum) tartozott a Magyar Koronához.  (A külön test azt jelenti, hogy nem közvetlenül határos a magyar központi területekkel.) 1910-ben a lakoság létszáma meghaladta az 50 ezret, ezen belül a magyar lakosság lészáma elérte a 13%-ot.
(Forrás: Batár Zsolt Botond: Horvátország északi és nyugati területei c. könyv.)

2016. augusztus 30., kedd

Pálinka, Te csodás!


Felirat hozzáadása












10 tipp: Hogyan éljük át a hónap végét?

Elérkeztünk a hónap végéhez. Ráadásul nyakunkon az iskolakezdés, ezért sok családnak igencsak nehéz időszak az augusztus vége. 10 tipp, hogyan "éljük túl" (természetesen anyagi értelemben) az előttünk álló napokat.
1. Nézzünk szét alaposan, mi maradt a hűtőben, a kamrában, a konyhaszekrényben. Gondoljuk át, mit tudunk a megmaradt alapanyagokból, tartós élelmiszerekből főzni a hétvégén.
2. Az évnek ebben a szakaszában a legolcsóbbak a friss gyümölcsök, zöldségek, és a választék is bőséges. Próbáljunk ki új - akár húsmentes - recepteket, készítsünk egyszerű salátát, vagy főzeléket, lecsót.
3. Ha bevásárolni indulunk, készítsünk listát, és próbáljunk meg nem eltérni attól. Ezúttal érdemes a gyereket is otthon hagyni - ha lehetséges.
4. Írjunk főzési listát a következő egy hétre! Ne csak azt nézzük meg, hogy mi az, ami elfogyott otthon, hanem tervezzük meg, mit fog reggelizni, ebédelni, vacsorázni a család a következő napokban. Kalkuláljunk azzal is, hogy valószínűleg lesznek olyan maradékok, amiket másnap fel tudunk használni alapanyagként (természetesen az élelmiszer-kezelési szabályok betartása, a megfelelő hőkezelés mellett).
5. Ne féljünk megvásárolni azokat a termékeket, amelyek közelítenek a minőség-megőrzési időhöz. Ezek az élelmiszerek még akár napokig felhasználhatók, de sok esetben az eredetihez képest jóval alacsonyabb áron adják őket. A vegyi áruknál, háztartási cikkeknél a termékek akár még hetekkel, hónapokkal a minőség-megőrzési idő után is használhatók.
6. Hasonlítsuk össze a boltok árait, és ezek alapján induljunk vásárolni! Nem biztos, hogy a legközelebbi hiper- vagy szupermarket a legolcsóbb megoldás, könnyen lehet, hogy egy másik üzletben sokkal kedvezőbb árakat találunk. Érdemes pár percet szánni arra, hogy az üzletláncok honlapjain megnézzük a kínálatot, az akciókat, átgondolni, hol járnánk jobban. A katalógusok online böngészése azért is megéri, mert így egy kattintással kiderül egy-egy akciós termékről, hogy máshol mennyibe kerül, azaz, hogy valóban megéri-e az árát.
7. Jövő hétre ne rendeljünk ebédet munkahelyünkre. Vigyünk otthonról, például egy reggel összerakott salátát.
8. Most érdemes visszaváltani a nyaralásból megmaradt eurót. A forint még mindig elég gyenge, így akár 298-300 forintot is kaphatunk egy euróért. Érdemes szétnézni a szekrényben, vagy a táska mélyén, talán maradt még némi valutánk.
9. Eljött az ideje, hogy visszaváltsuk az üres üvegeket: ne feledjük, hogy már az alumínium dobozokat, flakonokat is visszaválthatjuk.
10. Nézzük meg, nem maradt-e valamilyen vásárlási utalványunk, kuponunk, esetleg melegétel-utalványunk. Kutassuk át a szekrény mélyét, nézzünk be a kanapé háta mögé, hátha beesett oda is egy kis pénz. Ellenőrizzük bankszámlánkat, hiszen könnyen lehet, hogy elfeledkeztünk arról, hogy maradt még rajta néhány ezer forint. (Forrás: Richpoi Hírek)

Rasid nagyvezír a magyarok barátja - 1849. augusztus 30.

1849. augusztus 30-án Isztambulban Musztafa Rasid pasa nagyvezír (miniszterelnök és fővezér egy személyben) meggyőzte kormányát, hogy az Oszmán Birodalom utasítsa el a Habsburgok követelését, és ne szolgáltassa ki a magyar szabadságharc menekültjeit. Törökország ezáltal fontos kiindulópontjává és bázisává vált a 48/49-es magyar emigrációnak.
Rasid pasára egyébként nemcsak mint úriemberre, hanem mint kiváló államférfira is emlékezik a történelem, az Abdul Medzsid szultán által meghirdetett, ún. Tanzimat-i Hajrije ("üdvös újjárendezés") reformfolyamat kezdeményezője volt.

2016. augusztus 29., hétfő

Mi a tanulság?

1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
  
2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
  
3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

 4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.
  
5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

Mi ebből a tanulság?
Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik. Úgyis amiatt fogsz meghalni, hogy magyarul
beszélsz...

Az amerikaiak így látják Európát:

Betyárvilág Magyarországon. Tömörkény István: Kocsinjárók és lovonjárók

          Zsiványaink e fajtája a Ráday-korszak alatt szerencsére kiveszett. A betyárvilág legnagyobb gazemberei tartoztak közéjük.
            A lovonjárók voltak azok a híres legények, akiket e régi vármegyei rendőrrendszer mellett elfogni igen nagyon ritkán sikerült. Jó lova volt, jó lovas volt, s ha üldözték, könnyen elérhette a másik vármegye határát, ahová az első vármegye legényei már nem mehettek után. Körülbelül ez a nevetséges rendőri rendszer fejlesztette nagyra. Egy időben tömegesen voltak az országban. A mesterségük leginkább útonállás és lókötés volt. Utolsó alakjait kiölte a Ráday-korszak s a szervezettebb közbiztonsági szolgálat.
Másik, veszedelmesebb fajta volt az úgynevezett kocsinjáró betyárság. Veszedelmességének fő oka abban rejlett, hogy sokkal nehezebben akadtak a nyomára, mint ahogy ez a lovonjáróval történt.
Ha a lóhátas embernél puskát és pisztolyt láttak, mindjárt tudhatták, hogy kifélével van dolguk. A lovonjáró nem is csinált magából titkot. Bizonyos fokú hírnév és dicsőség övezte a pusztai banditákat annak idején s erre büszkék voltak.
Tömérdek népdalunk mutatja ezt, amelyek közük egyik legjellegzetesebbet ide iktatom:
Ha a főbíró szorongat,
Lopok neki egypár lovat,
Behajtom az udvarára:
még mög is híj vacsorára!
Nem így a kocsinjáró. A lovonjáró duhaj, csárdabeli legény volt, a kocsinjáró körültekintő, alattomos, vagyonszerző. Kocsijából senki ki nem nézte volna, hogy azzal egy nap alatt leszalad Kecskeméttől Titelig. A kocsin pedig kopott kalapú emberek ültek, hárman-négyen. A kocsiderékban széna. Afölött néhány tarisznya, esetleg ásó, kapa vagy kasza. Békés magyarok ezek, akik munkából jönnek. Avagy talán mennek a másik határba, mivelhogy ott az uraságnál dohány alá való földet bérbe lehetne kapni.
          Az ám. Csakhogy a kocsiderékban a széna alatt öt-hat töltött, kétcsövű puska hevert, amivel nagyon tudtak bánni. Üldözésük épp ezért a lehető legveszedelmesebb volt. Ha zsandár szorongatta a kocsinjáró betyárt, az első közibe vágott a kócmadzagos lovaknak, s mentek azok azonnal, mint a förgeteg. A másik ember töltögette s adogatta elő a puskákat, a két utolsó pedig hátrafordulva a kocsiderékban, vagy hasonfekve a szénában, valóságos golyózáport küldött az üldözőkre.
A kocsinjárók legutolsó példányát, Farkas Jancsit csak pár éve ítélték el tizenöt évi fegyházra a szegedi törvényszéknél, mert az őt üldöző két csendőr közül az egyiket a kocsiderékból lelőtte.
(A képen: a Radnai-hágótól hazafelé tartó betyárok)