2014. január 9., csütörtök

Veszprémi kalandom

           Tegnap a jó sorsom Veszprémbe vezényelt, hogy megerősödjön az emberekbe vetett bizalmam. Betértem a fenti vendéglátóhelyre. Amint eszegetem a fagylaltomat, és Fekete János régi barátommal beszélgetek a z együtt végzett tevékenységről, a szép napokról, amikor még fiatalok voltunk, megjelent előttem a képen látható Tremmel Netta, és kedvesen kérdezte: "Ön Batár Zsolt Botond"? Nagyon meglepődtem. Az nem szokatlan, hogy sokan felismernek, megszólítanak Veszprémben még ma is, pedig már 11 éve elköltöztem, ugyanis a népművelői, tanári és újságírói munkám miatt nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba a 30 év alatt, de az ilyen kellemes, fiatal lányok már nemigen szólítanak név szerint.
          Miután jeleztem, hogy én vagyok, elővette a háta mögül az autóstáskámat, és átadta, hogy a pult mellett találta egy betérő, és leadta nekik iratokkal, pénzzel együtt. Engem arcképes igazolványom alapján találtak meg a vendégek között. A nemzetközi felmérések szerint a magyar emberek a legpesszimistábbak a világon, még az afgánok is optimistábbak az évtizedek óta tartó háború ellenére is. De ez a gesztus engem egycsapásra optimistává tett, bízni kell az emberekbe!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése