2018. április 16., hétfő

Egy elfeledett fővezér - Ludwig von Welden császári főparancsnok 1849. április 15.-május 30. között

           Báró Ludwig von Welden teljes nevén Franz Ludwig Freiherr von Welden (LaupheimWürttemberg1780június 16. – Graz1853augusztus 7.) császári és királyi táborszernagy, utásztiszt, szállásmester, szabadidejében botanikával is foglalkozott.
            A Katonai Országleíró Iroda igazgatója, 1848 és 1851 között Bécs polgári és katonai kormányzója, a 20. gyalogezred tulajdonosa. 1849április 12. és május 30. között az Itálián kívüli császári seregek főparancsnoka. Utána jelentős szerepet játszott az orosz intervenciós seregek Magyarországra történő behívásában. A hadsereghez kapcsolódó újításokat is végzett, főleg az utász és szállásmesteri területet érintően. Számos kitüntetést kapott, a Katonai Mária Terézia-rend tagja, a Lipót-rend lovagja, a Katonai Konstantin és a Szent Móric, valamint a Lázár-rend tiszti keresztjének birtokosa.
            Művelt, több nyelvet beszélő osztrák császári tisztként a hadsereg meghatározó személyisége volt 1801-től 1851-ig. Kiválóan beszélt németülangolulolaszul és latinul, de kisebb segítséggel értette a magyart is. Mint szenvedélyes botanikus, az első években – amikor Zárában tartózkodott – tanulmányozta majdnem egész Dalmácia és Montenegró növényrendszertanát. Felfedezett néhány új növényfajt, és sokat írt német folyóiratoknak a botanikai kutatásokról, valamint a parkokról, az angol tájképi kertekről. Nevéhez köthető a grazi Schlossberg parkjának létrehozása.
            Magyarországi szereplése április 15-én, hajnali 2 órakor kezdődött. Ekkor érkezett a futár Pozsonyba Weldenhez egy Bécsből hozott levéllel. Schwarzenberg miniszterelnök – aki Ferenc József engedélyével – leváltotta Windisch-Grätzet, Weldent nevezte ki az Itálián kívüli császári hadsereg főparancsnokává. Welden először nem akarta elvállalni a tisztséget, de amikor megtudta, hogy Bécs veszélyben forog, elvállalta. Azonnal Bicskére utazott Windisch-Grätz főparancsnoki irodájába. Mire odaért, az előző parancsnoknak hűlt helyét találta, de nem bánta, hiszen azonnal beköltözhetett.
            Nagy dicsőség nem várt rá a fővezérsége rövid ideje alatt, mert ekkoriban egymás után érték a vereségek a Habsburg csapatokat.
(Szöveg a Wikipedia segítségével; A litográfia Eduard Kaiser munkája)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése